Mit kell tudni egy kismalacról?
A törpemalacok nagyon okos, engedelmes állatok. Az Egyesült Államokban kedvelt háziállat, de Európában is egyre többen foglalkoznak minimalacok tenyésztésével, különösen Németországban és Hollandiában. Dél-Ázsiában házi és vad állatként egyaránt előfordul. Számos fajtája létezik, pl. vietnámi csüngőhasú, müncheni, skandináv, Yucatan-törpemalac, stb.
A törpemalacot egyenes farkáról, mereven felfelé álló füleiről, kis méretéről lehet felismerni. A törpemalacok külseje igen változatos, egyes fajtáknak ráncos az orruk, míg más fajták hosszú, sima orrúak. Hátuk általában egyenes, illetve kissé megereszkedett. Színük legtöbbször fekete, fekete-fehér, rózsaszínű, ritkán fehér. Méretük 12-50 kg-ig változhat, fajtától függően: az amerikai fajták 25-50 kilósak, a német fajták 12-35 kilogram súlyúak. 12-15 évig élnek. Ha megfelelő körülmények között tartjuk őket, akkor ellenállnak a betegségeknek. Nem stresszérzékenyek és nincsenek öröklött betegségeik.
A törpemalacok nagyon tiszta, jól nevelt állatok, ennek ellenére nem feltétlenül kell lakásban tartani őket. A kutyákhoz és macskákhoz hasonlóan a tágas kert a megfelelő hely számukra. Semmi esetre sem szabad őket zárt helyen tartani, mert azt nehezen viselik. A kirekesztettséget sem szeretik. Szükségük van egy családra, vagyis emberekre, akik az anyai gondoskodást pótolják számukra. Nagyon ragaszkodó állatok.
Nagy mozgásigényűek. Előszeretettel rohangálnak, ugrándoznak a kertben. A lakásban tartás során a házi sertésre jellemző betegségektől szenvedhetnek, például elhízhatnak.
Lakás gyanánt, a szabadban megfelelő hely számukra egy körülbelül 80 cm széles és ugyanolyan magas kutyaól, amelyet szalmával bélelhetünk ki, de egy kiselejtezett pléd vagy párna is kiváló fekvőhely lehet.
A törpemalac annyira igényes, hogy sohasem végzi el a dolgát az "otthonában". Ha kijelölünk számára egy helyet a kertben, amelyet rendszeresen takarítunk, akkor egy idő után csak oda fog járni, dolgát elvégezni.