Dorisz nem más, mint az én még meg nem lévő törpemalacom.
Doriszról már több álmom is szólt, de hogy miért pont így hívják azt nem tudom. Egyszerűen tetszett a név és illett is az elképzelt malackára. Eleinte Apa és Anya nem engedték hogy otthon is tartsak egyet, de kezdenek hajlani arra, hogy még sem lehet olyan rossz egy malacka. Ha már annyira szeretnék egyet.
Sok hétköznapi dolgot alakítottam át képzeletben malac-kímélővé, amiről is később sokat álmodtam.
Például a fodrászat malackáknak, ahol megfürdetik őket. És a hajvágószékre egy kis lépcső vezet fel, amin fel tudnak sétálni a disznócskák.
Vagy például a szobám berendezve malacoknak: mivel galériaágyam van, arra is vezetne egy kicsi rámpa, amin felkocoghatnak a törpemalacok, és persze lenne ruhás ládájuk is...
Végül is Dorisz az én képzeletbeli malackám, akit nagyon is valósnak tekintek. :)
